viragLegfrissebb...


Felnőhetnek-e a kisbabák nyers, Élő Étel étrenden?

Számos új megjelenő információs anyag szükségessé tesz,i hogy a kisbabák táplálásával kapcsolatos új nézeteket közöljem...

További részletek…

 

viragKapcsolat

Email: napeledel@gmail.com

 

Nap-Kex

Tartalom

 

A SZÉPSÉG SZERETETE

Bennünk van-e még? Van-e igényünk a szépre, a szemet gyönyörködtetőre? Van-e kedvünk hozzá, hogy a szépet műveljük, elősegítsük? Eljutunk-e odáig, hogy elmélkedünk, álmodozunk egy szebb környezetről, egy emberhez méltóbb világról?
Jaj, mi, az elmúlt évtizedek formálói tudjuk, hogy a szépet, a nemeset, a jót hányszor meggyaláztuk. Mennyire inkább a csúnya, a gonosz, az embertelen szolgálatába szegődtünk. Az elmúlt században soha nem tapasztalt mértékben gyűlöltük egymást, acsarkodtunk egymásra. Ennyi vér még sohasem hullott, ennyi könyörtelenség még sohasem söpört végig az emberiségen. Hol siklottunk ki ennyire? Miért kerültünk ilyen messzire a Szépség szeretetétől?
A Szépség ugyanis harmónia, rend, bölcsesség, világosság. A Szépség varázslatos, lélekemelő és igaz. A Teremtésből fakad, és egységében, összességében érettünk van. Azért, hogy gyönyörködjünk benne és nemesedjünk általa. Az ember a Szépség gyermeke, annak szülötte. Az ember testén és lelkében a Teremtő elgondolása szerint minden szép. Minden harmonikus. A mozgás, a működés, a kiteljesedés. Az ember teste a világ tükre. Az ember lelke a Teremtés csúcspontja. Ilyen magas az emberi nem lehetősége!
Az elmúlt évtizedekben mégis mást találunk. Az ember a szép nélküliség útvesztőiben bukdácsol. Nem találja, elveszítette helyét. A Káprázatos, az Éjszaka fényei csalogatják. Egyre inkább hódol nekik. Velük szeretkezik. Közben odavan. Ugyancsak odavan. Egyre több szemét veszi körül. Egyre több a hulladék, a törmelék. A fogyasztás szemete, a megunt holmikat elhajigáló társadalom hulladéka, a tönkrement kapcsolatok törmeléke.
Az ember ott áll közöttük. Kezében a falakat bemocskoló festékszórójával, szobrokat, lépcsőket, épületeket rongáló kalapácsával és széles bakancsával. Ezzel a bakanccsal mindenre rátapos, ami nem az övé, mindent széttapos, ami egyben van, mindent összetapos, ami a közösség tulajdona. Az ember odavan. Ugyancsak odavan. Nem tisztel semmit. Kiönti a szemetet az utcára, a faluvégre, rádobálja a virágokra. Elpusztítja a padokat, a várófülkét, a hulladékgyűjtőt, a telefont. Kővel dobálja a közvilágítás lámpáit, kettétöri a frissen ültetett facsemetéket, felgyújtja a füvet, bokrokat, fákat és hősnek érzi magát. Röhög és boldog, mert hősnek érzi magát. A Szépség ellen viselt háború hősének.
Az elmúlt évtizedekben számtalan hős kapott kitüntetést. A hősi harcban a Szépség ellen. A népirtásokat, mészárlásokat végrehajtó, a gyűjtő- és menekült táborokat kialakító, a fegyvereket gyártó és szállító, fegyverrel kereskedő, fegyvert csempésző alakulatok hősei. Derekas munka van a hátuk mögött! Ezek a hősök perzselték fel századunk létesítményeit és lelkét. Most is itt vannak. Itt munkálkodnak. De nem csak közöttünk, sajnos bennünk. Gyakran hódolunk nekik, ó hányszor behódolunk nekik! Ki más lehetne felelős tetteinkért?
A Szépség pedig csak nyomokban maradt meg. Még ott van a tavaszban, a virágok nyílásában, a zöld mező fölötti ég kékjében, de meddig? Mit teszünk azért, hogy a Szépség velünk legyen, közöttünk maradjon?
Mikor fordulunk felé? Áhítozva, hogy gyógyulásunk legyen, kigyógyítson kábulatunkból. A csúnya, a gonosz, az embertelen bűvöletéből. Egyszer talán itt lesz az ideje, hogy újra a Szépség útját járjuk. Amikor hozzá igazítjuk lépteinket. Hol van ez a kor? Milyen messze van még? Ki adhat választ?
Talán tekintsünk önmagunkba. Valahol az elveszített alján ott kuporog a szükséges áhítat, a szükséges alázat. A gyermek áhítata. A gyermek Szépség iránti igénye. Az elpusztíthatatlan, kisajátíthatatlan vágy, hogy egyszer mégis minden a helyére kerüljön. A vágy, hogy emberként élhessünk egy emberhez méltó világban. Békében, egyetértésben, harmóniában. Egymással, önmagunkkal. Az önzetlenség világában. A kölcsönös megértés és egymás iránti türelem világában. Ahol nincsen se durvaság, se közönyösség. Se becstelenség, se haszonlesés, se könyörtelenség. Csak jóság és bölcsesség. Belátás és együttérzés. A Szépség birodalmában.