viragLegfrissebb...


Felnőhetnek-e a kisbabák nyers, Élő Étel étrenden?

Számos új megjelenő információs anyag szükségessé tesz,i hogy a kisbabák táplálásával kapcsolatos új nézeteket közöljem...

További részletek…

 

viragKapcsolat

Email: napeledel@gmail.com

 

Nap-Kex

Tartalom

 

Nem mindegy hogyan élünk

Miközben az ember kertjében a csodákkal ismerkedik, eszébe jut az elmúlás is. Az a pillanat, amikor búcsút kell majd vennie a sok szépségtől. Helyet kell adnia az újonnan jövőknek.
Az ültetett diófa pedig terebélyesedik. A fű is újra sarjad, és a vén Duna vize is tovább folyik, tovább, tovább, medrében kanyarogva.
Hol lesz az én helyem akkor ebben a rejtélyes Mindenségben?
Vajon miért jön az ember a földre?
Mi a célja és értelme idejövetelének?
Ki tudná ezt valóban megválaszolni?
Egy tény. Aki jött, annak mennie is kell, de az élet szép. Az ember léte fantasztikus. Tele van tüneményes meglepetésekkel. Csak nyitott szem kell a dolgok és történések színes tarkaságok meglátásához.
Ehhez a nyitottsághoz azonban belső csönd szükséges, és szinte gyermekien kíváncsi figyelem.
A természet nagy egésze változik, alakul, és benne változunk, alakulunk mi, emberek is.
Én és Te. Mi.
Akik most együtt, ebben a jelenben élünk, a huszonegyedik század első évtizedeiben.
Nem mindegy, hogyan viszonyulunk a történésekhez, a változásokhoz.
Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk alkotóerőnknek. Számunkra helyesebb és jobb, ha a belőlünk fakadó teremtő, formáló emberi erő, a jó irányába halad. Ha építő- és alkotóerőt sugárzunk ki magunkból, és a jót, a mindig jobbat, emberibbet képviseljük.
Ehhez tiszta lélek, őszinte érdeklődés szükséges a teremtett világ sorsa, embertársaink sorsa iránt. Ha a jót létfontosságúnak tarjuk, általunk is megújul a föld: természetszeretőbbek, emberszeretőbbek leszünk.
Ezért kell, hogy ráébredjünk, mennyire meghatározó mindaz, amit teszünk. Jó, avagy rossz irányban.
Ezért nem mindegy, hogyan élünk. Milyen kiindulópont és elv szerint.
Van-e életfilozófiánk? Kialakítjuk-e a gyakori filozofálás gyakorlatát?
Hiszen lelki életünkben filozófia nélkül nincsen előrehaladás. A filozofikus, elmélkedő, mindennapi gyakorlatra égetően szükségünk van!
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csupán az anyagiakkal törődjünk, hogy elsőrendű célunk: pillanatnyi, anyagi vágyaink kielégítése legyen.
Ami emberré tesz, az a bölcsesség megszerzése.
Ehhez nyitottság kell a világ dolgai iránt.
A világ teremtett része gyönyörű. Ez az örökké változó valóság.
De emberi önzőségünk sok-sok torzulás oka.
Jó lenne mindenkinek a természet közelében maradnia és kertészkednie ahhoz, hogy felfedezhesse természetes környezetünk nagyszerűségét, de azért is, hogy megtanulja, mit is jelent létrehozni a mindennapi betevő falatot.
A városi embernek ebben nincsen része. Ha van pénze, bőséges választék vár rá a mások termelte földi javakból. Ha nincs pénze és földje se, hogy vethessen, arathasson magának, családjának, rosszul él.
Mégis sok ember választja a nagyvárosok sivárságát, az aszfalt- és kőrengeteget, és elvadul, elidegenedik igazi énjétől.
Ha nincs alkalmad rácsodálkozni a természet történéseire, hogy lásd: az elvetett magból kis magonc sarjad, és gyöngének tűnő fejecskéjével feltolja a nehéz, agyagos földet, hogy szárba szökhessen; ha nem láthatod a kizöldülő, növekvő növényeket; ha nem veheted kezedbe a fák gyümölcsét, hogy érezzed ízüket, illatukat, nem éled át a legnagyobb örömöt.
Ha a piacon vagy a szupermarketben vásárolt élelmiszert agyonfőzöd, vagy készétel formájában mikrohullámon felmelegíted, és tévénézés közben eszed, mit sem tudsz a legnagyszerűbb dolgokról, amit a kertészkedés és a gyümölcstermesztés nyújthat.
Jó ideig talán egyszer mindenkinek ennek az ősi szakmának a fogásaival kellene foglalkoznia, csakhogy másképpen vehessen egy-egy falatot a szájába. Nagyobb élvezettel, tudatosabban, nagyobb átéléssel, és hálával.
Hiszen úgy nem volna annyira magától értetődő, hogy a napi falat a szádba kerülhetett. Keményen meg kellett dolgoznod érte. Szántanod kellett, trágyáznod és vetned, kapálnod és gyomlálnod, öntöznöd és begyűjtened a termést.
Sok tiszteletreméltó, nagyszerű munka!
Ez az igazi szakma, az igazi hivatás.
Az Úristen is kertész volt. Kertjében kísérletezte ki mindazt, aminek formája, illata jó az ínyünknek, szemünknek, lelkünknek.
De szép is a természet!
Mennyi bűvös hang hullámzik benne! A madárdal, a fák susogása és az ezernyi pici hang. A méhé, a szúnyogé, a békáé, a hajladozó füveké, a szellőé.
Nem is beszélve a napsugárról. Neki önmagának ugyan nincsen hangja, de szinte hallom a növények, a bokrok, a fák növekedését.
Egy kiadós eső után, ha erősen süt a nap, ha vakít a nap sugara, minden táncolni kezd. A meleg levegő a pipacsok felett, a szitakötők a szilvafa árnyékában elterülő kis medence fölött.
A jólét a lét jóságából fakad. Abból a sok jóból ott körülötted.
Amikor szétnézel. A dombokra, a völgyben kinyújtózó szépséges tájra.
A jólét pénzben nem mérhető; az a lélek egészsége, a belső béke nyugalma. Egyszerű dolog: elégedettség!                                                                                     

Horváth Ödön